Hővezetési tényező

A hővezetési tényező egy anyag, állandó, fizikai jellemzője, amely jellemzi az adott anyagra vonatkozó hőáramlási viszonyokat. Jele: λ, mértékegysége [W/mK]

A hővezetési tényező azt a hőmennyiséget adja meg, amely az adott anyag egységnyi keresztmetszetén, egységnyi hőmérséklet-különbség hatására, egységnyi idő alatt áthalad.

Minél kisebb a hővezetési tényező, annál jobban szigetel az adott anyag. Ez a tulajdonság télen fontos, amikor a külső hideg ellen kell megvédeni az épületben lévő belső meleget!

A cellulóz alapú ökohőszigetelő anyag hővezetési tényezője alacsony értékű, így nagyon jó a hőszigetelő képessége a téli hideg ellen:

λ= 0,037W/mK

Összehasonlításul néhány anyag hővezetési tényezője:

Tégla	λ=0,38-0,52W/mK
Vakolat	λ=0,79W/mK
Üveggyapot	λ=0,046W/mK
Parafa	λ=0,041W/mK

Ma a szigetelő anyagoknál és egyéb építőanyagoknál (például ablakoknál, ajtóknál) gyakran a hőátbocsátási tényezőt adják meg, amit régebben „k”-val jelöltek, napjainkban pedig „U” értékként adják meg. A hőátbocsátási tényező abban különbözik a hővezetési tényezőtől, hogy nem egységnyi keresztmetszeten, hanem egységnyi felületen átáramló hőmennyiséget jelöl, egységnyi idő alatt, egységnyi hőmérséklet különbség hatására. Jele: U, mértékegysége [W/m²K)

A cellulóz alapú ökohőszigetelő anyag hőátbocsátási tényezője alacsony értékű, ezért nagyon jó a hőszigetelő képessége a téli hideg ellen:

k vagy U értéke= 0,37 W/m²K