Ökohőszigetelés története

A cellulóz alapú szigetelőanyagokat már nagyon régen használják épületek szigetelésére. Ezek közé tartoznak: a gyapot, a szalma, a fűrészpor, a kender, a kukorica csuhé, és a papír.

A modern cellulózszigetelés újrahasznosított újságpapírból készül, amit válogatnak, aprítanak, portalanítanak és bórax-szal (nátrium-borát) keverik össze, aminek kettős hatása van, egyrészt égés-gátló anyag, másrészt konzerválja a szigetelőanyagot, megvédi a penésztől, és a rovaroktól, kisállatoktól.

Az Amerikai Egyesült Államokban már 1917-ben megkezdődött ennek a szigetelőanyagnak a története, azonban az ipari méretű felhasználása az 50-es években terjedt el. Az 1973-74-es olajválság következményeként a szigetelőanyagok iránti érdeklődés ugrásszerűen megnőtt, és a fő kérdés az volt, „Hogyan lehet minél nagyobb költséget megtakarítani az épületek fűtése és üzemeltetése kapcsán?”. Ez a kérdés ma is időszerű!

1977-ben, egy különösen kemény tél után az USA-ban született egy olyan törvény, hogy aki szigeteli a házát, az adókedvezményre jogosult.

Ennek következtében robbanásszerűen megnőtt az igény a cellulózszigetelésre. Míg 1976-ban nagyjából 100 cég foglalkozott cellulóz-szigetelőanyag gyártásával, összesen 125 telephelyen, addig 1978-ban már több, mint 350 cég, több mint 500 telephelyen gyártott ilyen anyagot.

A cellulóz szigetelőanyag népszerűségének oka abban rejlett, hogy viszonylag olcsó volt és kitűnően lehetett vele dolgozni az utólagos szigeteléseknél a befújásos technológia miatt. 1978-ban a szövetségi kormány törvényben rögzítette a cellulóz szigetelőanyaggal szemben támasztott műszaki követelményeket. Összesen négy termékjellemzőt határoztak meg: beépítési sűrűség, korróziógátló képesség, minimális égésgátló adalékanyag mennyisége, és parázsló-égési képesség. Ezen kívül rögzítették még az úgynevezett R-értéket (thermikus ellenállás), ami a nálunk használt U-érték (hőátbocsátási tényező) reciproka. Ezzel tiszta helyzetet teremtettek a cellulóz szigetelőanyag-gyártók között, egységesítve azokat a tulajdonságokat, amiket minden gyártónak teljesítenie kell a gyártási eljárás során. Ennek a szabályozásnak a hatására lecsökkent a gyártók létszáma, viszont egységesebb, és jobb lett a cellulóz szigetelőanyag minősége.

1985-ben a Szövetségi Fogyasztóvédelmi Szervezet azzal a kéréssel fordult a Kongresszushoz, hogy vonja vissza a tűzállósági értékre vonatkozó határértéket, és további kutatás után rögzítse azt ismét, ugyanis az ásványgyapot gyártó cégek erős lobbi tevékenységének köszönhetően, olyan tűzállósági határértékeket vezettek be, amit a cellulóz szigetelőanyag szerintük nem tudott teljesíteni. Ezek a mérési eredmények azonban nem tudományos, és független kutatásokon alapultak, félrevezetőek és hamisak voltak.

Azóta a cellulóz szigetelőanyag iránti igény ismét megnőtt az Egyesült Államokban. Ennek a növekedésnek az egyik oka, hogy a legújabb kutatások szerint a cellulózszigetelés az üveggyapotnál jobban megvédi a az épületeket a tűz romboló erejével szemben, azáltal, hogy nem engedi az égéshez szükséges oxigént a szerkezeti tartó elemek közelébe. A másik lényeges szempont, ami miatt növekvő érdeklődés tapasztalható ismét a cellulóz szigeteléssel kapcsolatban, az a környezetbarát építészet térnyerése. A cellulóz szigetelőanyag rendelkezik ugyanis a legmagasabb újrahasznosított-anyag tartalommal az összes szigetelőanyag között, és a gyártásához pedig a legkevesebb energiára van szükség, szemben az üveggyapottal, és más kohóban előállított ásványi szigetelőgyapotokkal.

Tehát a cellulóz alapú ökoszigetelőanyag ma is a legmodernebb szigetelőanyagok közé tartozik, mind műszaki paramétereit, mind környezetbarát jellegét tekintve!